Amikor a pénz veszít értékéből: Három pénzügyi katasztrófa a közelmúltból

Az infláció ismét bekerült az emberek tudatába. Ha visszamegyünk száz évet a történelemben, számos példát találhatunk arra, hogy a pénz értéke néhány nap alatt a többszörösére csökkenhet. Hogyan juthat el egy ország erre a pontra?

A Weimari Köztársaság hiperinflációja

A német nép a közelmúlt történelmének egyik legnagyobb pénzügyi katasztrófáját élte át. Németországnak az első világháborúban elszenvedett vereség miatt, jóvátételt kellett fizetnie. A háború magas költségei miatt, ez az ország is feladta az aranystandardot, és hitelekből finanszírozta a háborút.

Ennek következtében, a német márka már a háború alatt jelentősen veszített értékéből, de ezt követően csak még rosszabbra fordult a helyzet. A nyertes országok gazdasági szankciói, a devizavásárlás és a márka végtelen túlnyomtatása gazdaságilag térdre kényszerítette az országot. 1922-ben Németország már nem tudott jóvátételt fizetni.

1919-ben 48 márkára volt szükség egy amerikai dollár megvásárlásához, 1923 novemberében már 4,2 billió márkát kellett kiadni egy amerikai dollárért. Nagyon nehéz volt devizát vagy aranyat vásárolni papírpénzért az országban. Az árak szédítő ütemben emelkedtek szinte minden árucikk esetében. 1922-ben egy vekni kenyér 160 márkába került, de 1923-ban már 200 milliárd márkára emelkedett az ára.

A németek rájöttek, hogy pénzük veszít értékéből, és megpróbálták minél gyorsabban elkölteni, de ez csak tovább táplálta a hiperinflációt. Az emberek megtakarításai elfogytak, a cégek csődbe mentek, a dolgozók sztrájkoltak, az emberek pedig nem tudták kielégíteni alapvető szükségleteiket. Az árak végül 1923 végén kezdtek stabilizálódni, amikor új bankjegyet vezettek be. Árfolyama 1924-ben 4,2 márka volt dolláronként.

A történelem legnagyobb bankjegyét Magyarországon nyomtatták

A 20. századi Magyarországon történt eseményekről többen hallhattak már. A németekhez hasonlóan, az első világháborúban vereséget szenvedett Osztrák-Magyar Monarchia népének is meg kellett élnie a hiperinflációt. A háború alatt öt koronát kellett kiadni egy dollárért, 1924-re ez 70 000 koronára nőtt. 1926-ban Magyarország úgy döntött, hogy a korona helyett a pengőt vezeti be.

Egy időre stabilizálódott a helyzet, viszont a második világháború végére a magyar területek csatatérré váltak Németország és a Szovjetunió között, ami miatt az ipar és az infrastruktúra jelentős része megsemmisült. Az árak gyorsan emelkedni kezdtek. A gazdaság élénkítése érdekében a kormány úgy döntött, hogy több pénzt nyomtat, de ez tovább rontotta a helyzetet.

A fedezetlen pénznyomtatás jelentősen csökkentette a pengő értékét, és a világtörténelem legnagyobb dokumentált hiperinflációjához vezette az országot. A leggyorsabb áremelkedés során az árak mindössze 15 óra alatt megduplázódtak. Egy áru, amely 1945 júliusában 379 pengőbe került, szeptemberre 11 billió milliárd pengőre emelkedett. Ezeket a számokat az embernek még felfogni is nehéz.

A legnagyobb Magyarországon nyomtatott bankjegy „szextillió”pengő vagyis egymilliárd b. pengő (1 000 000 000 000 000 000 000) volt. De egy ponton a számok elfogytak. Megoldásként Magyarország a pénz elnevezése mellett döntött – pengőből milpengő, majd bilpengő, majd adópengő lett. A bankjegyek olyan nagyok voltak, hogy már nem használtak számokat. A kereskedők is inkább azt mondták, hogy az árujuk például három lila és egy kék bankjegybe kerül.

Magyarország monetáris rendszere a forint 1946-os bevezetésével stabilizálódott.

Az évszázad legnagyobb hiperinflációja

Az évszázad leghosszabb és legborzasztóbb hiperinflációja Zimbabwéban következett be. Az 1980-ban létrehozott országnak évtizedek óta gondjai vannak a fenntartható pénzügyi rendszer kiépítésével. A hiperinfláció 2004 és 2009 között sújtotta Zimbabwét, ami egyben a történelem leghosszabb hiperinflációs időszaka volt.

Az 1980-as évek végén Zimbabwéban megkezdődött a földreform, amelynek célja a mezőgazdasági területek helyi közösségeknek való átadása volt. A lakosság nagy része azonban tapasztalatlan volt a mezőgazdaságban, aminek következtében az ország élelmiszertermelése és ezzel a feldolgozóipar is jelentősen visszaesett. A helyzetet tovább rontotta a szomszédos Kongói háború, amelyet Zimbabwe finanszírozott. Emiatt az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókat vezetett be Robert Mugabe zimbabwei diktátor és társai ellen.

A helyzet javítása érdekében a kormány pénznyomtatás mellett döntött. 2004-ben már 133% volt az országban az infláció,2008 novemberére pedig ez 79 600 000 000%-ra emelkedett. 2007-ben a kormány illegálisnak nyilvánította az inflációt, és minden kereskedőt letartóztathatnak, aki emelte a termékek vagy szolgáltatások árát. Az árak befagyasztásának célja az alapvető szükségleti cikkek elérhetőségének biztosítása volt, ám ehelyett hiányhoz vezetett – a termelési költségek emelkedtek, de a vállalkozókat megbüntették az áremelésért.

Az emberek nem tudtak elég élelmiszert vásárolni. 2008-ban Zimbabwéban egy vekni kenyér 10 millióba, míg egy kolbásztekercs 30 millióba került. Például egy tanár fizetése ugyanakkor 400 millió volt. 2008 végén száz üzletben engedélyezték az amerikai dolláros kereskedést, ezt követte a deviza szélesebb körű bevezetése. 2009-ben Zimbabwe leállította a dollárnyomtatást, és az amerikai dollár továbbra is használatban maradt.

Ha szeretne többet olvasni a világgazdaságban zajló folyamatokról, és még nem tette meg, iratkozzon fel hírlevelünkre!