Az aranyár emelkedése azt mutatja, hogy valami nagyon nincs rendben a monetáris rendszerben

Évtizedek óta az államkötvények és az arany versengenek a “legbiztonságosabb” eszköz címéért. Miért teljesítenek most rosszabbul a kötvények az aranyhoz képest és mit jelez ez a monetáris és pénzügyi rendszer állapotát és jövőjét nézve?

Először is meg kell érteni, hogy a kötvények és az arany miért versenyeznek egymással. Az eszközöket különféle kritériumok alapján osztályozzák, amelyeknek az egyike a kockázat. Vannak magasabb kockázatú eszközök (például részvények) és alacsonyabb kockázatú eszközök – ez utóbbiak közé tartoznak a nagy gazdaságú országok állampapírjai (államkötvény vásárlásakor lényegében hitelt ad a befektető az országnak) és az arany.

Ezért, ha az ember nem akar nagy kockázatot vállalni, és egyszerűen meg akarja őrizni a vagyona értéket, akkor általában vagy az államkötvények vagy az arany felé néz.

De melyiket érdemes választani, mint „biztonságos” eszközt? A Tavex csoport főelemzője Mait Kraun úgy véli, hogy az államkötvények már évek óta nem számítanak biztonságos eszköznek, a jelenlegi (és talán a következő) évtizedet a kötvények gyors lefelé tartó spirálja és az arany diadala jellemzi.

Miért? Röviden – az adósságszint és a költségvetési hiány olyan nagyra nőtt, hogy az adósságproblémát csak inflációval, fizetésképtelenséggel vagy adósság-átütemezéssel lehet megoldani. Ezen megoldások egyike sem jó azoknak, akik kötvényekbe fektették a pénzük. Az országok rendszerint az infláció útját választották ennek a problémának a megoldására, amely pusztító a hitelezők számára, de óriási üzemanyagot biztosít a nemesfémek fellendüléséhez.

Az arany ára azt mutatja, hogy az adósságra épített pénzügyi piramis az összeomlás felé halad, és közeleg a monetáris rendszer újraindítása. Ennek pontos időpontját nagyon nehéz megjósolni. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ezek a folyamatok idővel felgyorsulnak.

Az arany árának emelkedése káoszt jelzi a monetáris rendszerben

Az arany ára idén 28 százalékkal emelkedett és sorra éri el az új rekordokat. Miért jelzi az arany ára, hogy a pénzügyi rendszer állapota nem a legjobb és káosz vár a kötvénypiacra? Ehhez meg kell vizsgálnunk, hogy az arany ára hogyan viszonyul az államkötvények kamatához: a jegybanki alapkamat csökkenése pozitívan hat az aranyra, mert általában az államkötvények reálhozamának (vagy kamatának) esésével jár együtt. A kincstári kötvények és az arany az úgynevezett biztonságos menedékeszközök a befektetők körében, egymással versengve. Ha kevesebb kamatot hoznak a kötvények, egyre több befektető fog az arany felé fordulni. Ugyanez a kapcsolat fordítva is igaz.

A kötvények reálhozama a kötvények után kapott kamatot tükrözi, amelyből az infláció levonásra került. Míg a 2000-es évek második felében és a 2010-es években az összefüggés nagyon egyértelmű volt – amikor a reálhozamok emelkedtek, az arany ára esett és fordítva (fordított kapcsolat), a 2022 őszétől ez a kapcsolat megszakadt, ami az elmúlt évtized egyik legfontosabb aranypiaci eseményének tekinthető. Ez azt jelenti, hogy az arany árfolyama annak ellenére emelkedett vagy magas szinten maradt, hogy a kötvényreálhozamok emelkedtek, és időközben 15 éves csúcsot is elértek (idén májusban). Ez lényegében azt jelenti, hogy az arany piaca egyéb tényezői (jegybanki vásárlások, fizikai kereslet, növekvő adósságszint és költségvetési hiány) felülmúlták azt a tényezőt, amely leginkább érintette a piacot az elmúlt évtizedben.

A pénzügyi és monetáris rendszer rossz állapota

A Tavex elemzője szerint a kapcsolat felbomlása az egész monetáris és pénzügyi rendszer rossz állapotát és az amerikai gazdaságba vetett befektetői bizalom elvesztését tükrözi. A befektetők számára egyre fontosabbá válik az Egyesült Államok hatalmas költségvetési hiánya és a kamatfizetések robbanásszerű növekedése, amely hosszú távon tarthatatlanná teszi az adósságszolgálatot.

A kötvények már nem kínálnak könnyű, kockázatmentes jövedelmet

Hiába kap magasabb hozamot a befektető az államkötvény után, az már nem könnyű, alacsony kockázatú bevétel, de ezen kötvények birtoklásával a befektető megnyílik az új rendszerszintű kockázatok előtt, amelyek a 2000-es és 2010-es években még nem jelentkeztek ilyen élesen. Legyen szó magas inflációról, valutaleértékelődésről, adósság-átütemezésről vagy a pénzügyi és monetáris rendszer egyéb megrázkódtatásairól – mindezek az események kockázata a koronaválság óta egekbe szökött.

Bár az elmúlt 20 évben az arany árfolyamát nagy mértékben befolyásolta a monetáris politika (mert az államkötvények hozama nagyban függ tőle), most az amerikai fiskális politika került fókuszba, ez most nagyobb hatással lehet az arany árfolyamára, mint az, hogy mennyi kamatot kapnak a befektetők.

Ha az állam túl sokat költ és nő a költségvetési hiány, akkor az államadósság is rohamosan nő. Ez pedig csökkenti az adott ország gazdaságába és valutájába vetett hosszú távú bizalmat.

Ha az USA jelenlegi fiskális politikáját nézzük, az ország egyértelműen adósságválság felé tart. Az államadósság kamatai robbanásszerűen megnőttek, és a koronaválság kezdete óta a költségvetés hiánya a legnagyobb a második világháború óta. Ez annak ellenére van így, hogy mondhatni jó idők vannak a gazdaságban – az Egyesült Államokban 3 százalékos volt a gazdasági növekedés az idei második negyedévben.

Magas adósságszint = jövőbeli infláció

A magas adósságszint általában aggodalmat kelt az inflációval kapcsolatban, mivel a történelmileg magas adósságszinteket gyakran egy egyszerű mechanizmussal próbálják megoldani – a jegybank nyomtat (vagy ebben az esetben beviszi a számítógépbe) a pénzt, államkötvényeket vásárol érte, ezáltal új valutát bocsát forgalomba. Az eredmény a valuta leértékelődése, ami megkönnyíti az adósság visszafizetését és kiszolgálását (kamatfizetés).

Emiatt az aranyat egyre inkább előnyben részesítik a magasabb hozamú kötvényekkel szemben, annak ellenére, hogy az arany nem kamatozik. Mert az arany nyújtotta a legjobb védelmet a biztonságos eszközök között inflációs környezetben. Az ok egyszerű – a világon senki sem tud több aranyat a levegőből létrehozni, ráadásul rendkívül gyakori nemzeti tartalékeszköz, amelyet a központi bankok manapság nagy lendülettel vásárolnak.

Mikor kötvények és mikor arany?

Nézzünk egy kicsit vissza a múltba és a jövőbe is – hogyan jutottunk el idáig és merre haladunk tovább?

Mivel 1971 előtt az aranystandard volt érvényben, a 70-es évektől napjainkig különböző időszakokat fogunk áttekinteni. Mikor részesítették előnyben a befektetők az aranyat, mikor a kötvényeket? Mikor szakadt meg a múltban a reálhozamok és az arany kapcsolata és ezt mi okozhatta?

Az aranystandard 1971-es feladása után az arany szabadon kereskedhetővé vált, és azonnal drágulásnak indult. Az aranystandard törlése előtt az unciánkénti ár 35 dollárban volt rögzítve, az 1980-as évekbeli csúcsokon az uncia már 850 dollárba került. Ugyanebben az időszakban azonban a kötvények gyors áresést szenvedtek el, mert magas volt az infláció, és a befektetők magasabb kamatot szerettek volna elérni a kötvényekre (ha a kötvények árfolyama csökken, az új vevő után kapott kamat emelkedik). Emellett a Federal Reserve nagyon agresszíven emelte a kamatlábakat, hogy megállítsa az inflációt, ami szintén emelte a kötvényhozamokat.

Tehát annak ellenére, hogy az Egyesült Államok állapapírjai egyre magasabb kamatokat kínáltak a hetvenes években, a befektetők az arany mellett döntöttek, mert az infláció rendkívül magas volt és nagy volt a bizonytalanság a jövőt illetően. Senki nem akarta sokáig kötvénybe zárni a pénzét.

Az államkötvények diadala

Az inflációs recesszió és a 80-as évek eleji gazdasági válság után az amerikai államkötvények ismét jó befektetéssé váltak és 80-as és 90-es években az arany azonban egy olyan befektetés volt, amelyet senki sem akart birtokolni.

Az USA megerősítette pozícióját a világ legnagyobb gazdaságaként, az államadósság is nőtt, de még nem érte el a tarthatatlan szintet. Ezzel megkezdődött az államkötvények több évtizedes emelkedő ciklusa, ami azt jelentette, hogy az Egyesült Államoknak egyre kevesebb kamatot kellett fizetnie államadóssága után. Az amerikai állampapírokat széles körben teljesen kockázatmentes befektetésnek tekintették.

A 2000-es években újra felragyogott az arany

A 2000-es évek elején az arany újra felragyogott. A 2000-es évben volt utoljára többlet az Egyesült Államok állami költségvetésében. A technológiai buborék kipukkanása, az iraki és afganisztáni háború és az azt követő 2008-as pénzügyi válság kedvező talajt teremtett az arany számára – az amerikai államadósság rohamosan duzzadt, de a Federal Reserve nullára süllyesztette a kamatokat és elkezdett pénzt nyomtatni. A jegybank és a kormány lépései segítettek mesterségesen meghosszabbítani a kötvények emelkedési ciklusát, de egyben lendületet jelentettek az arany árának.

2001 március végén egy uncia arany 257 dollárba került. A fellendülési ciklus végére – 2011 szeptemberében egy uncia aranyért már 1921 dollárt kellett fizetni. A növekedés tehát több mint 7-szeres volt. Sokan úgy gondolták, hogy a jegybankok 2008 után indult pénznyomtatási és állami segélyprogramjai hatalmas inflációs, sőt hiperinflációs hullámot hoznak majd, de a jegybankok által nyomtatott pénz túlnyomórészt a pénzügyi szektorban maradt, ami fellendítette a részvény- és kötvénypiacokat. Bár az adósságszintek megduzzadtak, az infláció alacsony maradt és az arany ára dollárban csaknem felére esett 2011 és 2015 között.

2020 – A kötvények medveciklusának kezdete és az arany emelkedése

2020 tavaszán azonban minden megváltozott, amikor a világot a koronaválság sujtotta. Ezzel párhuzamosan a kötvénypiacok is abszolút csúcsot értek el. A koronaválságot masszív pénznyomtatás követte, amely lényegében közvetlenül finanszírozta az államháztartási hiányt. Más tényezők (ellátási lánc problémák, deglobalizáció kezdete, geopolitikai feszültségek, nyersanyagárak emelkedése) egybeesésével együtt egy nagy inflációs hullám sújtotta a világot. Következett a kamatemelés és világossá vált, hogy a kötvények 40 éves mesterségesen felfújt bullish ciklusa véget ért. 2020 tavasza óta a befektetők veszítenek a kötvényeikből.

Az USA és sok más ország óriási deficitbe vezette költségvetését a koronaválság idején, amitől az amerikaiak a mai napig nem tudtak megszabadulni. Mivel a jelenlegi helyzetben nincsenek jó megoldások, nagyon valószínű, hogy az újabb pénznyomtatási jullámmal hamarosan elengedik az adósságot. A 2010-es évektől eltérően azonban ezt nem lehet infláció előidézése nélkül megtenni. Mert a probléma ezúttal nem a pénzügyi szektor egészségével van, hanem a kormány fizetőképességével és azzal, hogy a gazdaság teljesen hitelpénzfüggővé vált. Emellett több, a magas inflációt támogató fontos trend is megfordult.

Az arany árfolyamának jelenlegi emelkedése tehát azt mutatja, hogy az adósságalapú monetáris rendszer állapota egyáltalán nem jó. Ellenkező esetben a befektetők a jelenleg 15 éves csúcsot fizető kötvényeket választanák az arany helyett. Viszont egyre többen az aranyat részesítik előnyben, mert már nincs bizonyosság sem az USA és más országok fizetőképességét, sem az adósságalapú monetáris rendszer fenntarthatóságát illetően.