Finn közgazdász: elértük a bankválság küszöbét

Tuomas Malinen finn közgazdász szerint, a Bank of England múlt heti döntése az összeomlás szélén álló nyugdíjalapok megmentéséről azt mutatja, hogy közel állunk a bankválsághoz valamint a bankpánikhoz Európában.

A következő Tuomas Malinen véleménye, amely a New Yorki székhelyű The Epoch Times portálon jelent meg:

“A mostani helyzetről kialakult véleményem kissé apokaliptikussá vált, de jó okkal. Ezen a héten megerősítést kaptunk, hogy pénzügyi rendszerünk az összeomlás szélére ért. A Bank of England gyakorlatilag kénytelen volt megmenteni az Egyesült Királyság nyugdíjalapjait.

Szeptember 28-án délután a Bank of England beavatkozott az államkötvény-piacon, mivel az árfolyamok nagyon gyorsan esni kezdtek. Hosszú lejáratú kötvényeket vásároltak, hogy megállítsák hanyatlásukat, különben a pénzügyi rendszer súlyosan megrendült volna. A helyzet kritikussá vált a nyugdíjpénztárak számára, és nagy veszteségekkel kellett szembenézniük, amelyek fedezésére nem volt elegendő fedezetük (margin call). Ez viszont dominóeffektust hozott volna létre, ahol egyre több befektető és ügyfél veszítette volna el az alapokba vetett bizalmát.

Laikus kifejezéssel élve a Bank of England elkezdte felvásárolni az adósságokat, mert a kötvényárak zuhanása komoly egzisztenciális fenyegetést jelentett a nyugdíjalapokra nézve.

Beavatkozás nélkül sok nyugdíjalap, amelyek összvagyona meghaladja a 3 billió dollárt, fizetésképtelenné vált volna. Ez átterjedt volna a pénzügyi szektor más részeire is. Nyilvánvaló, hogy ha a világ egyik pénzügyi központja – London – pénzügyi pánikba ütközik, ez azonnal átterjedhet akár az egész világra.

Úgy tűnik, hogy a világ pénzügyi rendszere az összeomlás szélére került, és ismét a jegybankárokat hívták segítségül. Ez azonban csak átmeneti megoldás volt.

Ma már világos, hogy egy hirtelen pénzügyi összeomlás az egész Nyugat gazdaságát fenyegeti. Ha az alacsony kockázati tűrőképességük miatt konzervatívabb befektetőnek tartott nyugdíjpénztárak a fizetésképtelenség szélére kerültek, akkor ez bármelyik pénzintézettel megtörténhet. Becslésem szerint a bankszektor lehet a következő a sorban.

A bankszektor bizalomra épülő üzlet. Ha a bankba vagy az azt támogató hatóságokba vetett bizalom megszűnik, bankpánik következik be.

Az egyik leghíresebb pénzügyi válságkutató, Gary B. Gorton a pénzügyi válságot definiálja a Félreértés pénzügyi válságok: Miért nem látjuk eljönni című könyvében: „Ez egy olyan esemény, amelyben a tőkeközvetítőknek nyújtott rövid távú hitelezők pénzt vonnak ki tömegesen, vagy megtagadják a hitelek megújítását.”

A bankpánik

Gorton szerint a pénzügyi válságok idején sokan, akik a pénzüket bankokban tárolják, ki akarják venni azt. Innen származik a bankpánik szó.

Például az 1819-es pánik idején az Egyesült Államokban az emberek hosszú sorokat alakítottak ki a bankokon kívül, hogy papírpénzüket érmékre váltsák. Az 1819-es pánik megalapozta az első gazdasági válságot az Egyesült Államokban.

Ugyanakkor a bankpánik nem feltétlenül nyilvánvaló, mert a jelenség bank- és pénzügyi rendszeren belül is megtörténhet. Például a 2007-2008-as válság idején a bankpánik helyett repo-szerződések sorozata zajlott [olyan szerződés, amely alapján a hitelfelvevő rövid lejáratú értékpapírokat ad el a hitelezőnek, és vállalja, hogy azokat később azon az áron visszavásárolja. szerződésben meghatározott fix kamattal növelve]. A rövid lejáratú adósságkötelezettségeket is tömegesen értékesítették.

A dolog lényege, hogy ha a saját vagyont tömegesen kezdik követelni, a bank végül kifogy a vagyonából, és nem tud további követeléseket teljesíteni. Tehát, a bank fizetésképtelenné válik.

A jövőben a bankpánik kockázata Európában lesz a legnagyobb. Az európai vállalkozásokat és háztartásokat megtépázta a magas infláció, a gyorsan emelkedő kamatok és az energiaárak robbanásszerű növekedése. Minden oldalról sújtják őket, és ez azt jelenti, hogy sokuk fizetésképtelenséggel nézhet szembe.

A bankokat is támadás éri az államkötvények értékének gyors csökkenése miatt. A kötvényeket egyéb kötelezettségeik fedezeteként is felhasználják. Ez a banki veszteségek dominóeffektusához vezethet, amelynek gyorsasága, nagysága és mértéke példátlan lehet.

Nehezen tudom elképzelni, hogy ezek a fejlemények hogyan nem vezetnek bankválsághoz a kormányok és a központi bankok masszív beavatkozása nélkül. És ahogy részletesen leírtam, az Európában kezdődő bankválság nem marad meg kizárólag Európában.

Hogyan készüljünk fel rá?

A bankválság azt jelenti, hogy sok bank, talán mindegyik, bezárja kapuit az ügyfelek előtt, és pénzfelvételi limiteket szab meg. Egy másik jellemző a pénzügyi rendszert érő sokkok, például a kártyás fizetés korlátozása.

Amikor 2015 nyarán Görögországban jártam, az egész ország gazdasága egy hétvége alatt készpénzalapúvá vált. A 2015-ös görög bankválságot az Európai Központi Bank okozta, amely megtagadta az ország bankjaitól a sürgősségi alapokhoz való hozzáférést. Ez feltehetően politikai indíttatású lépés volt.

A pénzfelvételt korlátozni kezdték, a fizetési terminálok leálltak, végül az ATM-ek is leálltak. Tőkeszabályozást vezettek be, és nagyon korlátozott volt a görögök lehetősége arra, hogy pénzt küldjenek külföldre.

A fő tanulság az, hogy bankválság idején nincs teljes hozzáférése a bankban lévő pénzhez. Emiatt például a bankkártyák használhatatlanná válhatnak. Szélsőségesebb esetben a betéteit a bajba jutott bankok megmentésére használják.

Azok a törvények, amelyek ezt lehetővé teszik, a 2008-as pénzügyi válság után léptek életbe. Először 2013-ban használták őket a ciprusi bankválság megoldására. A nem biztosított bankbetétek bankválság idején a bankok megmentésére használhatók.

Már 2017 márciusában tudtuk, hogy a globális pénzügyi rendszer a 2008-as pénzügyi válság óta nem gyógyult meg. Rámutattunk, hogy a világgazdaság csak a jegybankok és a kormányok folyamatos beavatkozásának és korlátlan hitelezésének támogatásával állhat a lábára. 2022 szeptember 28-án megerősítést kaptunk a Bank of Englandtől, hogy ez valóban így van.”