Az augusztusi jelentős emelkedést követően az arany ára ismét visszaesett. Rövid távon elsősorban az amerikai államkötvények hozamának emelkedése jelent nyomást a nemesfémre. De mit mutatnak a hosszabb távú folyamatok és milyen kilátásokkal számolhatnak az aranybefektetők?
Szeptemberben az arany ára összesen 6,5%-kal csökkent, így a hónapot unciánként 4161 dolláron zárta. Október elején az árfolyam valamelyest stabilizálódott, és az elemzésünk írásákor múlt héten 4150 dollár felett kereskedtek egy uncia arannyal. Mindez azután következett be, hogy augusztusban az arany több mint 10%-ot drágult.
Augusztusban az aranypiacon az elmúlt fél év egyik legfontosabb áttörése történt, gyors árfolyam-emelkedés egészen a 4700 dolláros szint közelébe repítette az aranyárát. A hónap végére azonban ismét csökkenés kezdődött, amely szeptemberben is folytatódott. Akkor még viszonylag valószínűtlennek tűnt, hogy az arany ára visszatérjen a júniusi 3942 dolláros mélypontra, azóta azonban valamelyest megváltozott a piaci helyzet, így jelenleg valószínűbb, hogy az árfolyam ismét tesztelni próbálja a júniusi mélypontot.
Ugyanakkor az arany számára a 4000–4150 dollár közötti tartomány továbbra is erős támaszszintet jelent. A 4000 dolláros árfolyam különösen fontos pszichológiai határ, amely a tavaly novemberi korrekció során is megmaradt. Emellett a 4120 dolláros szint, ahonnan az augusztusi kitörés elindult, az elmúlt hetekben már két alkalommal is megállította az árcsökkenést, és újabb emelkedést eredményezett.
Rövid távon a kötvényhozamok emelkedése helyez nyomást az aranyra
Az arany árfolyamát rövid távon elsősorban az amerikai és más országok államkötvényhozamainak gyors emelkedése befolyásolja negatívan.
Mivel az arany önmagában nem fizet kamatot, a magasabb kötvényhozamok arra ösztönözhetik a befektetőket, hogy tőkéjük egy részét inkább államkötvényekbe helyezzék át. Az államkötvények és az arany ugyanis gyakran versengenek egymással a biztonságos menedékeszköz szerepéért, így sok esetben hasonló kockázati preferenciával rendelkező befektetőket vonzanak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez valószínűleg rövid távú jelenség.
2020 óta az arany ára közel megháromszorozódott, miközben a tízéves amerikai államkötvények hozama körülbelül 1%-ról 5%-ra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a kötvények reálhozama, vagyis az inflációval korrigált hozama is növekedett. Ez arra utal, hogy hosszabb távon az arany és a kötvényhozamok már nem feltétlenül ellentétes irányban mozognak. Ennek oka, hogy a magasabb hozamok napjainkban már nem feltétlenül az erős gazdaságot tükrözik, ahogyan az a korábban jellemző volt. Sokkal inkább az államháztartások kedvezőtlen helyzetére és az államkötvényekhez kapcsolódó növekvő kockázatokra utalhatnak. Az arany rövid távú árfolyam-korrekciói ugyanakkor továbbra is gyakran egybeesnek a kötvényhozamok hirtelen emelkedésével. Pontosan ezt tapasztalhattuk szeptemberben és az október elején is.
A korábban megszokott piaci összefüggések tehát még mindig működnek.
Másképpen fogalmazva: a kötvényhozamok emelkedésének negatív hatása az aranyra jelentősen mérséklődött. Ezzel szemben a hozamok csökkenése a korábbiaknál jóval erőteljesebben támogathatja az arany árfolyamát. Erre jó példát szolgáltatott a 2023 és 2025 közötti időszak, amikor a kötvényhozamok összességében oldalazó mozgást mutattak. Már ez a viszonylagos stabilitás is elegendő volt ahhoz, hogy az arany az elmúlt évtizedek egyik leggyorsabb ütemű drágulását produkálja.
Az államadósság-válság és a mesterséges intelligencia jelentette kockázatok
A harmadik negyedévben az amerikai és a francia tízéves államkötvények hozama az évszázad eddigi egyik leggyorsabb ütemében emelkedett. Amennyiben gyorsul a folyamat és valamilyen súlyos államadósság-válság alakul ki, az rendkívül erős árfolyam-ingadozásokat idézhet elő a pénzügyi piacokon. És ebből várhatóan az arany sem maradna ki: a nemesfém árfolyama is a megszokottnál lényegesen nagyobb kilengésekkel reagálna.
A másik fontos bizonytalansági tényező a mesterséges intelligenciához kapcsolódó esetleges tőzsdei buborék, aminek kipukkanása a nemesfémpiacokon is hirtelen és jelentős, bár várhatóan átmeneti árfolyamesést idézhetne elő. Mindkét forgatókönyv esetén egy nagyobb visszaesés rendkívül kedvező beszállási lehetőséget kínálhatna a hosszú távon gondolkodó befektetők számára.
Az arany árfolyamának helyreállása várhatóan nem lesz egyenletes
A nemesfémpiacokon a jelentős visszaeséseket követő fellendülés ritkán zajlik egyenes vonalban. Sokkal jellemzőbb, hogy az árfolyam hullámzó mozgással, kisebb-nagyobb emelkedések és korrekciók váltakozásával tér vissza a korábbi szintekre. Ennek egyik oka, hogy a több éven át tartó erőteljes drágulást követően idén számos kereskedő és befektető jelentős veszteségeket szenvedett el. Emiatt a piaci szereplők óvatosabbá váltak, mindenki türelme próbára van téve.
Az arany ára jelenleg továbbra is mintegy 25%-kal marad el a januárban elért csúcstól. Egy ekkora visszaesés esetén rendkívül nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor ér véget a korrekció. Az alapforgatókönyvünk azonban az, hogy az arany június végén elérte a mélypontját, és hosszú távú emelkedő trendje folytatódni fog. Ennek legfontosabb oka, hogy az arany drágulását támogató alapvető strukturális tényezők továbbra sem változtak meg.
Ezek közé tartozik mindenekelőtt:
- A történelmi csúcsokat elérő államadósságok
- Az amerikai dollár nemzetközi tartalékvaluta-szerepének fokozatos gyengülése
- A geopolitikai feszültségek és a világgazdaság növekvő megosztottsága
- A deglobalizáció, vagyis a gazdasági kapcsolatok és ellátási láncok átrendeződése
Mit mutat az arany piaca hosszú távú története?
Az arany árfolyamának hosszú távú alakulását az 1970-es évek elejétől érdemes vizsgálni. Ekkor szűnt meg a dollár aranyhoz való kötöttsége, amivel véget ért az aranystandard utolsó formája.A történelmi adatok alapján az ilyen mértékű korrekciók általában kedvező vételi lehetőséget jelentettek a hosszú távú befektetők számára.
Az egyik jelentős kivételt az 1980-as és 1990-es évek jelentették, amikor az arany árfolyama a csúcspontjához képest összesen 71%-ot veszített értékéből. Fontos azonban megérteni, hogy az akkori gazdasági környezet alapvetően különbözött a jelenlegitől – az államadósságok az elmúlt évszázad legalacsonyabb szintjei közelében voltak és az infláció mérsékeltnek számított.
Az Egyesült Államok nemzetközi pozíciója is jelentősen megerősödött az 1980-as és 1990-es években, így az amerikai államkötvényeket alacsony kockázatú befektetésnek tekintették. A jegybankok ebben az időszakban jelentős mennyiségű aranyat értékesítettek, pl. Az Egyesült Királyság és Svájc akkoriban eladta aranytartalékainak mintegy felét.
A jelenlegi gazdasági környezet azonban szinte teljesen az ellenkezőjét mutatja annak, amit az 1980-as és 1990-es években tapasztalhattunk.
További fontos különbség, hogy az arany ára az 1970-es években kevesebb mint tíz év alatt közel 24-szeresére emelkedett: unciánként 35 dollárról egészen 850 dollárig. A dollárhoz kötött árfolyamrendszer megszűnését követő átárazódás rendkívül gyorsan ment végbe és az aranypiacon spekulatív buborék keletkezett. Amikor egy ilyen buborék kipukkan, az árfolyam hosszú éveken keresztül korrekcióban maradhat. Hasonló jelenséget más eszközosztályok esetében is megfigyelhettünk.
Akár 6500–7000 dollárig is emelkedhet az arany ára 2030-ra
Az 1980-as és 1990-es évek kivételével a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelenlegihez hasonló mértékű árfolyamcsökkenések általában kedvező lehetőséget kínáltak a hosszú távú aranybefektetőknek. Továbbra is arra számítunk, hogy az elkövetkező években az arany árfolyama fokozatosan helyreáll, és 2030-ra akár a 6500–7000 dollár közötti tartományba is emelkedhet a kedvező strukturális piaci környezetnek köszönhetően.
Bár rövid távon továbbra is jelentős ingadozásokra lehet számítani, az arany hosszú távú kilátásait támogató gazdasági és geopolitikai tényezők változatlanul fennállnak. A jelenlegi korrekció ezért nem feltétlenül az emelkedő trend végét jelenti, hanem a hosszabb távú piaci ciklus egyik természetes állomása lehet.